Polarizált fényterápia (Mester Endre)

A lézer fénnyel gyógyítás úttörője Mester Endre, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzora volt, aki elsőként ismerte fel, hogy a sebészeti alkalmazásoknál sokkal alacsonyabb, de pontosan meghatározható energiatartományban sejtműködéseket serkentő hatás alakul ki, amit bio stimulációnak nevezett. A kísérletes bizonyítékok hosszú sora Rubin lézer alkalmazásával kezdődött. Ennek nem poláros a fénye, de monochromatikus (azaz teljesen egyféle rezgésszámú fotonok), továbbá koherens (időben szorosan rendezett fotonok). Ez követően gázlézerek alkalmazásával (ezek poláros fényt adnak) is jó eredmények mutatkoztak.  Használta a lágylézer fényt égési sérültek fájdalmainak csökkentésére, és a sebek gyógyulásának meggyorsítására. Bebizonyosodott, hogy a lágylézer fény lerövidíti a gyógyulási időt, és csökkenti a hegesedést. Talán a Bioptron lámpa ismertebb, mint a lágylézer kifejezés.

Sokszögeszterga (Gellért Károly)

A sokszögeszterga az 1970-es évek végének nagy horderejű világszabadalma volt, mely Miskolcon Gellért Károly lakatosmester kis műhelyében született meg. Felhasználás sokrétű, például alkalmas poligon tengelykötések megmunkálására, amelyek élettartama a hagyományos kötések többszöröse.

Forrás: http://erdekessegekavilagbol.network.hu

Igeidők a magyar nyelvben 1.

Amikor a magyar nyelvről beszélnek, akkor szinte mindenki a legnagyobb természetességgel mondja: Sok más nyelvvel ellentétben a magyar nyelvben, mindössze csak három igeidő létezik.
Azonban azt gondolom, hogy ez a kijelentés így téves, bármennyire is ezt tanították nekünk évtizedeken át, és erre csak más hatalmaknak volt szüksége, hogy ezzel is a magyar nyelv (és ezáltal a magyarság egészének) értéktelenségét mutassák és hangoztassák. A nyelvészek körében is többféle álláspont van abban a kérdésben, hogy milyen szempontok alapján lehet egy-egy igeragozást külön igeidőknek tekinteni. Az igeidőkkel foglalkozó bejegyzéseink abból indulnak ki, hogy ha sok nyelvben külön igeidőnek tekintik például a jelent és a folyamatos jelent – holott mindkettő a jelenben történik – akkor a magyarban miért nincs ez a fajta felosztás, és ha megnézünk más nyelveket, azok hogyan képzik a különféle igeidőket, akkor ilyen formán a magyarban is megkülönböztethetünk ilyeneket. Például az angol nyelv igeidejei ezek: Mindhárom időben (past, present és future) simple, continous, perfect simple, perfect continous, de most nem akarom ezt a bejegyzést valamiféle angol nyelvleckévé változtatni, és részletesen leírni melyik igeidőt hogyan képzik, hanem inkább a magyar ilyenfajta igeidő felosztásáról írnék.

A magyarban múlt-jelen-jövő, befejezetlen és befejezett, és passzív formák, valmint ezen kívül a határozott és határozatlan igeragozás. A befejezett igéket a magyar az igekötőkkel képezi, amik közül a „meg” egy általános befejezettséget jelent, a többivel pedig a cselekvés vagy történés irányát vagy módját is megmutatja (megcsinálom, elviszem, lerakom), azonban az igekötős igék sokszor önálló életre kelnek és az eredetihez képest egészen más jelentést kapnak.

- Tegnap csináltad az ajtózárat – azaz csináltad, de nem fejezted be (befejezetlen múlt)

- Tegnap megcsináltad az ajtózárat – azaz csináltad és be is fejezted a munkát (befejezett múlt)

Ugyanez jelenben és jövőben:

- Csinálod az ajtózárat,

- Megcsinálod az ajtózárat,

- Csinálni fogod az ajtózárat,

- Meg fogod csinálni az ajtózárat.

Ezek a befejezetlen és befejezett igék múltban, jelenben és jövőben, határozott igeragozással, és ugyanezek határozatlan ragozással:

- Csináltál egy ajtózárat,

- Megcsináltál egy ajtózárat,

- Csinálsz egy ajtózárat,

- Megcsinálsz egy ajtózárat,

- Csinálni fogsz egy ajtózárat,

- Meg fogsz csinálni egy ajtózárat.

(Megjegyzem: Múlt idő egyes szám első személyben valamiért már nem használjuk a határozatlan igeragozást, határozottan és határozatlanul is mondva:

- Csináltam, megcsináltam az ajtózárat,

- Csináltam, megcsináltam egy ajtózárat.)

Határozottságban és határozatlanságban a legtöbb nyelv csak a névelők használatával tesz különbséget, ezért azokat nem is tekinthetik külön igeidőknek, azonban a magyarban ezeknek külön ragozása van. Persze fel lehet tenni a kérdést és nézőpont kérdése, hogy ettől ezt tekinthetjük-e ezeket külön igeidőknek.

Passzív igék azok, amikor konkrét személytől függetlenül következnek be dolgok:

- Az ajtó le van festve – jelen idejű, passzív igét tartalmazó mondat – azaz az ajtó le van festve, és most is ilyen lefestett állapotban van.

- Az ajtó le lett festve – múlt idejű passzív és befejezett ige, az ajtó ugyan le lett festve, de nem tudni, hogy most is ilyen állapotban van-e, hiszen ha most is így lenne, akkor ezt jelen időben mondanánk.

- Az ajtó le lesz festve – a jövő időben valaki (nem tudni, vagy nem fontos hogy ki) le fogja festetni.

Összefoglalva: Úgy gondolom, hogy ilyen formán sok nyelvhez hasonlóan, a magyar nyelvben is beszélhetünk különféle igeidőkről, úgy mint

- Múlt idejű befejezett és határozott,

- Múlt idejű befejezett és határozatlan,

- Múlt idejű befejezetlen és határozott,

- Múlt idejű befejezetlen és határozatlan,

- Múlt idejű passzív,

- Jelen idejű befejezett és határozott,

- Jelen idejű befejezett és határozatlan,

- Jelen idejű befejezetlen és határozott,

- Jelen idejű befejezetlen és határozatlan,

- Jelen idejű passzív,

- Jövő idejű befejezett és határozott,

- Jövő idejű befejezett és határozatlan,

- Jövő idejű befejezetlen és határozott,

- Jövő idejű befejezetlen és határozatlan,

- Jövő idejű passzív.

Ez tizenöt igeidő (ha a határozott/határozatlan ragozást nem tekintjük külön igeidőkben, akkor kilenc), de ezeken kívül is még vannak további igeidők nyelvünkben, amikről majd későbbi bejegyzéseimben fogok írni.

Kettős objektív (Petzvál József)

Petzvál József (Szepesbéla, 1807. január 6. – Bécs, 1891. szeptember 17.) mérnök-matematikus, egyetemi tanár, feltaláló, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Bécsi Tudományos Akadémia tagja. Petzval Ottó mérnök, neves egyetemi tanár bátyja.

1840–1841 körül szerkesztett, 149 mm-es gyújtótávolságú, nagy fényerejű akromatikus kettős fényképészeti objektív, mely kialakításával és összetett lencserendszerével az addig szükséges hosszú (3-20 perces) megvilágítási időt a másodperc töredékére csökkentette. A tárgy fölé egy akromatikus ragasztott korona-flintüveg pár, a lemezoldalon pedig két közel álló, ragasztatlan Flint-koronaüveg lencsepárt helyezett. Az így elkészített objektív gömbi és színi eltérése elhanyagolható volt. Gyakorlatilag változtatás nélkül, pusztán minimális korrekciókkal a mai napig a világ egyik legjobb portré objektívje.

Anasztigmát lencserendszer: Petzval hagyatékában talált feljegyzés egy olyan, 1846 körül készített vetítő objektívről, mely nagy képszögre kiterjedő mezőben, lehetőleg nagy fényerővel ad asztigmatizmusmentes képet. 1860 körül saját szerkesztésű gépével fotogrammetriai méréseket végzett.

Fényszóró: Az optika területén végzett kísérletei vezettek 1847-ben a mai katonai reflektorok elődjének számító fényszóró megalkotásához.

Optikai felfedezése: Az izzó szilárd testek több fényt bocsátanak ki, mint a lánggal égő gázok. Ezt az (azóta tudományosan is igazolt) elvet használta fel Carl Auer von Welsbach a róla elnevezett gázizzónál.

Forrás: http://erdekessegekavilagbol.network.hu

Direkt metanolos tüzelőanyag-cella (Oláh György)

Direkt metanolos tüzelőanyag-cella, Direct Methanol Fuel Cell azaz DMFC.

Oláh György (Budapest, 1927. május 22.) Széchenyi-nagydíjas magyar származású amerikai kémikus, 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a karbokation kémiához való hozzájárulásáért”. A globális felmelegedés problémájára is megoldást kínáló, nagy érdeklődést kiváltó direkt metanolos tüzelőanyag-cella kidolgozója. Közvetlenül alakítja át a metanolt (vagy más folyékony szerves tüzelőanyagot) elektromos árammá egy polimer elektrolit membrán segítségével. Működése a tüzelőanyag híg vizes oldatának oxigénnel, illetve levegővel történő közvetlen katalitikus oxidációján alapul. A DMFC szobahőmérsékleten is biztonságosan működik, elektromos áramot, szén-dioxidot, vizet és hőt termel. Metanol és levegő betáplálásával folyamatosan üzemeltethető. Működése megfordítható, elektromos áram betáplálásával a DMFC felhasználható szerves tüzelőanyagnak, például metanolnak a szén-dioxid vizes oldatából történő előállítására. Ezért elektromos energia tárolására is alkalmas, hatásfoka jobb az ismert akkumulátorokénál.

Forrás: http://erdekessegekavilagbol.network.hu

Fertőzést megelőző eljárások (Semmelweis Ignác)

Semmelweis Ignác (Buda, 1818. július 1 – Bécs, 1865. augusztus 13.) találmányával megszüntette a rengeteg áldozatot követelő gyermekágyi lázat.

A lelkiismeretesség, a kötelességtudás és önzetlenség mintaképe. Pénzszerzés, dicsőség vágy sosem vezérelte, éjjel-nappal rendelkezésükre állt a szenvedőknek. Első munkahelyén, 1846-tól a bécsi közkórházban, majd 1851-től következő munkahelyén a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályának (nem tiszteletdíjas) főorvosaként kimutatta az antiszeptikus (fertőzést megelőző) eljárások előnyeit a szülészetben és a sebészetben. Mind gyakorlatával, mind írásaiban próbálta terjeszteni nézeteit, de sajnos az orvostársadalom nem vett róla tudomást, az antiszeptikus eljárások jelentőségét és annak bevezetését csak Joseph Lister angol sebész meggyőző munkája nyomán fogadták el lassan, 1877-től kezdődően.

Forrás: http://erdekessegekavilagbol.network.hu