Az igekötők 3. (Az igekötők enyhítő módja)

Az igekötőket általában arra "használjuk", hogy az igéknek irányt, helyet, árnyalatot vagy befejezettséget adjanak. Ez nekünk egyszerű és magától értetődő - mert tudjuk, mikor teszünk valamit be, ki, le, át, szét, ésatöbbi - a magyar nyelvet tanulóknak viszont ez is a megoldhatatlan feladatok egyike. Azonban azt mi is kevesen tudjuk, hogy az igekötőket másra is szoktuk használni, és ez is annyira természetes hogy észre sem vesszük, ezt is teljesen önmagától tesszük. Ez az igék enyhítő "fokozása", másképpen enyhítése. A melléknevek fokozása egyszerű és kevés rendhagyó melléknév van, jó-jobb-legjobb, nagy-nagyobb-legnagyobb, vagy egy kivétel: Szép-szebb-legszebb. Az igekötőknél is többnyire a "-bb" toldalékot használjuk, de itt a melléknevekkel szemben nem akkor amikor fokozunk, hanem amikor enyhítünk rajta. Például tova-tovább, össze-összébb, be-beljebb. Amikor valami összemegy, akkor az teljesen összemegy, ha összébb megy, akkor viszont nem tejesen megy össze hanem csak kicsit összébb, ha valaki behúzódik az eső elől a tető alá, az teljesen behúzódott, aki beljebb húzódik, az viszont csak egy kicsit megy beljebb.
Az igekötők listájából azok, amelyeket így lehet enyhítően fokozni:

1. alá - alább
2. be - beljebb
3. benn, bent - bentebb
4. előre - előrébb
5. fel, föl - feljebb
6. fenn, fent, fönn, fönt - fentebb
7. hátra - hátrébb
8. ide - idébb
9. ki - kijjebb
10. kinn, kint - kintebb
11. le - lejjebb, lentebb
12. oda - odébb
13. össze - összébb
14. szét, széjjel - széjjelebb
15. tova - tovább
16. vissza - visszább

Az igekötőkkel foglalkozó bejegyzések egyben itt lentebb az "Igekötők" címke alatt találhatóak meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése