Szent-Györgyi Albert alakja a magyarok szemében a tudomány jelképévé vált, vitán felül legismertebb a magyar természettudósok közül. Ez leginkább annak tulajdonítható, hogy ő még Magyarországon élt, amikor megkapta a Nobel-díjat, de aktív közszereplése a politikai és társadalmi életben szintén növelte népszerűségét, olyannyira, hogy ismertsége 1944-ben a rejtőzködése során komoly nehézségeket is okozott számára. Haladó szellemisége és mély humanizmusa, becsvágyó, de a tekintélyelvűséget elvető szilárd jelleme a legnemesebb értékeket hordozó tudósaink sorába emelte.
Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án született Budapesten. A Práter utcai elemi iskola után a Lónyai utcai Református Főgimnáziumba íratták be a szülei, amit 1903 és 1911 között végzett el. Nem tartozott a jó tanulók közé, kifejezetten nehézfejűnek tartották. Tizenhét éves kora körül javult teljesítménye, így a VIII. gimnáziumban már csak jeles és jó jegyei voltak. Ekkor döntötte el, hogy kutatóorvos lesz. Kitüntetéssel érettségizett, majd 1911-ben a pesti Tudományegyetem Orvosi Karára iratkozott be. Még tanulmányévei alatt kitört az első világháború és behívták katonai szolgálatra.
Kétéves frontszolgálat után a háború borzalmait és értelmetlenségét látva merész és kockázatos elhatározással átlőtte karját, hogy leszereljék és hazakerülhessen. Lelepleződésekor hadbíróság elé állították volna, de végül "harctéri" sebesüléséért megkapta az Ezüst Vitézségi Érmet. Néhány hónap múlva leszerelték és folytathatta tanulmányait. Így 1917-ben - évfolyamvesztés nélkül - kapta meg orvosi diplomáját. Diplomájának megszerzése után újra behívták katonának: az olasz fronton, egy Udine közeli kórházban dolgozott. Bécsi katonaorvosi felettese az olasz hadifoglyokon gyógyszerkísérleteket akart végezni, ehhez azonban Szent-Györgyi nem volt hajlandó asszisztálni, ezért büntetésből a frontra helyezték. Szerencséjére a háborúnak három hét múlva vége lett, így 1918-ban leszerelhetett.
A frontról visszatérve 1919. január 1-jétől a pozsonyi Szent Erzsébet Tudományegyetem gyógyszertani tanszékén tanársegéd lett. Rövid ott tartózkodás után - életre szóló élményeket szerezve - távoznia kellett, mert a trianoni békeszerződés értelmében Pozsonyt Csehszlovákiához csatolták.
A következő évtized tanulmány utakkal telt. Rövid ideig Prága, majd Berlin, Hamburg, Leiden, Groningen, London és Cambridge tudományegyetemei az egyes állomások "vándorévei" alatt. Az ebben az időben rohamléptekkel előrehaladó atom- és elektronfizika, valamint a kvantummechanika nem hagyta érintetlenül a biológiát és fiziológiát sem, így figyelme egyre inkább a kémia, élettan és biokémia felé fordul. Első komolyabb tanulmánya, amely a sejtlégzés mechanizmusát írja le, felkeltette a szakma figyelmét. Ez idő tájt ádáz vita dúlt a biológiai oxidáció terén két, látszólag ellentmondó szemlélet között. A Wieland kontra Warburg vitában a hidrogén-, ill. oxigénaktiválás konfrontációjáról volt szó. Mai szemmel nézve természetesnek tűnhet fel, hogy ez a két, merőben különböző folyamat - a hidrogén és az oxigén aktiválása - ugyanazon jelenségnek a két különböző oldalról történő megközelítése. Szent-Györgyi ezt a problémát a Kolumbusz tojása feltörésének egyszeriségével oldotta meg két elméletet mintegy "összebékítve". Zseniális kísérletsorozattal igazolta az oxidáció-redukció elektronátadási folyamatát. A tápanyagok hidrogénatomjai és a molekuláris oxigén lépésről lépésre történő átalakulások sorozata útján egyesülnek. Ha ezt a láncot gátlókkal megszakítjuk, a folytonosságot alkalmasan megválasztott oxidáló vagy redukáló anyag helyreállítja.
Szent-Györgyi Albert még Cambridge-i tartózkodása alatt kémiából is megszerzi a doktorátust. 1930-ban Klebelsberg Kunó kultuszminiszter hívására hazatért Magyarországra és átvette a szegedi biokémiai tanszék vezetését. A Groningenben elkezdett, de részben már Magyarországon tisztázott sejtlégzéssel kapcsolatos kutatásai során fedezte fel, hogy a fumársav (Fumaria officinalis növényben fordul elő) katalitikus hatást fejt ki a mechanizmus egyik lépcsőjén. Ezen az úton elindulva jutott el Szent-Györgyi a C-vitamin izolálásához. Még Groningenben megfigyelte egy jellegzetes oxidációs folyamat reakciókésését, ami valamilyen redukáló anyag jelenlétére utalt. Cambridge-ben felismerte, hogy ez a redukáló anyag a mellékvesekéregben és a citrusfélékben egyaránt előfordul, de ahhoz, hogy kén szerkezetét is megvizsgálhassa, nagyon kis mennyiségben sikerült előállítania. Az is ismertté vált, hogy az emberi sejtnek szüksége van erre az anyagra, de csak a növények és az állatok tudják előállítani. Mivel "cukor jellegű" vegyület volt, Szent-Györgyi először az "ignose" (magyarul nem ismerem cukor) nevet adta neki, de a tudományos folyóirat szerkesztője, ahol ezt publikálni szerette volna, nem fogadta el, így, a hat szénatomra utaló hexuron-sav névre keresztelte. Nagyon jelentősnek bizonyult az a felismerés, hogy a szegedi zöldpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a citrusféle gyümölcsök, így nagy mennyiségű előállítása könnyebben vált lehetővé. A korábbi grammnyi mennyiség helyett egyszeriben kilónyi állt rendelkezésre, és csakhamar bizonyossá vált, hogy gyógyítani lehet vele a skorbutot (tengerimalacokat gyógyított ki Szent-Györgyi ebből a betegségből), vagyis a hexuron-sav azonos a C-vitaminnal. Ekkor kapta végleges aszkorbin-sav elnevezését.
Forrás: mek.niif.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése