Oláh György

Oláh György 1927. május 22-én született Budapesten, a Piarista Gimnáziumban érettségizett 1945-ben. Itt a fizikát az elmés kísérleteiről híressé vált, nagyszerű pedagógus, Öveges József oktatta, aki felébresztette Oláhban az érdeklődést a tudományos pálya iránt. Vegyészmérnöki oklevelét a budapesti Műegyetemen szerzi meg, ahol le is doktorál. Az egyetemen Zemplén Gézának, a szerves kémia neves professzorának lett az asszisztense. (Zemplén Géza Berlinben Emil Fischer tanítványa volt, aki 1902-ben kapott kémiai Nobel-díjat.) Nem sokkal később vezetője lett a Szerves Kémia Tanszéknek, és már huszonhét éves korában megszerzi a kémiai tudományok doktora címet. Ezután a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese lett. A forradalom leverését követően, az első emigrálási hullámmal, 1956 decemberében elhagyja az országot, és Kanadában telepedik le. Először a Dow Chemical Company tudományos főmunkatársa lett, ahol a stabil karbokationokra vonatkozó kutatásokkal kezd foglalkozni. 1965-től az USA-ban a Case Western Reserve University professzora, 1977-ben pedig kinevezik a kaliforniai University of Southern California Szénhidrogénkutató Intézetének tudományos igazgatójává. 1991-től napjainkig a Loker Szénhidrogénkutató Intézet (Los Angeles) igazgatója.

Oláh György a legjelentősebbnek tartott eredményét a karbokationok kutatásával érte el. A karbokationok a szerves vegyületek olyan származékai, amelyekben pozitív töltésű szénatom található. Ezek hosszú ideig csupán feltételezett átmeneti termékeknek számítottak, mivel úgynevezett elektronhiányos rendszerek és így erős elektrofil tulajdonsággal rendelkeznek. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy nagy a reaktivitásuk és élettartamuk néha csupán néhány nanoszekundum (10-9, a másodperc ezermilliomod része). A rövid élettartam miatt nem alakulhat ki számottevő koncentrációjuk, ezért a vegyészek úgy gondolták, hogy megfigyelésük, izolálásuk, netán előállításuk gyakorlatilag lehetetlen. Oláh úgy próbálta "megzabolázni" a heves reakciókészséget, hogy a karbokationok előállításához használt reakcióelegyből a továbbalakuláshoz szükséges nukleofilokat kivonta. 

Oláh György munkái döntötték meg a szén négyvegyértékűségének dogmáját. De ezek a kutatások vezettek az ólommentes benzin előállításának egy igen gazdaságos eljárásához is, ugyanakkor új utakat nyitottak a szupersavak által katalizált karbokationok, valamint a szén cseppfolyósításának eljárása felé.

Oláh György a kémia más területein is jelentős eredményeket ért el. Erről meggyőzően tanúskodik több mint ezer (!) tudományos publikációja, közel száz benyújtott és elfogadott szabadalma és azon tudományos szakkönyvei, amelyek a szerves kémiának fontos területeit ölelik fel. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta tiszteleti tagjává. A magyarországi kutatókkal állandó a kapcsolata. 1995-ben egyik magyarországi látogatása során tartott előadásában mondta el, hogy mindig büszkén vallotta magát magyarnak, majd hozzátette: "...igaz, hogy Magyarországon jelenleg rossz a gazdasági helyzet és, hogy az ország szegény természeti kincsekben, de tele van tehetségekkel és a jövőt rájuk kell építeni."

Kedves hagyomány, hogy a magyarság kiváló tudósai Balatonfüreden emlékfát (tiszafát) ültetnek a jövőbe vetett hit bizonyságául. Oláh György az ünnepi ceremóniát követően rövid beszédet tartott: "Nagy öröm és megtiszteltetés most számomra történelmi fasorukban egy fát elültetni. Azt kívánom, hogy ez a kis fa jól növekedjen és - miután a környezetében elég hely van - meg vagyok győződve, hogy a nem túl távoli jövőben más fák fogják körülvenni, szintén magyar származású Nobel-díjasok által ültetve."

Forrás: mek.niif.hu