Gábor Dénes

1900. június 5-én született Budapesten. Kisfiúként testvéreivel együtt az akkori kor nívós nagypolgári nevelését kapta. A nevelőnőktől már a családi házban megtanultak németül, angolul és franciául. A zene sem maradhatott ki az adottságaik fejlesztéséből: Gábor Dénes zongorázni tanult.

Középiskolai tanulmányait a Markó utcai Magyar Királyi Főreáliskolában végezte. Ez az iskola felet meg a leginkább korán megnyilvánuló technikai érdeklődésének. Az iskolai tantervben a matematika és a fizika hasonló óraszámmal szerepelt, mint a történelem és az irodalom. A műszaki képzésnek tehát a szokásosnál nagyobb súlya volt.

1918-ban beiratkozott a budapesti Műegyetem gépészmérnöki szakára. Két év múlva tanulmányait a németországi charlottenburgi Műszaki Főiskola elektromérnöki karán folytatta és itt szerzett mérnöki diplomát. Először a nagyfeszültségű távvezetékek műszaki problémáival kezdett foglalkozni. 1927-ben doktorált, majd Berlinben dolgozott a Siemens-Halske cégnél. Hitler uralomra jutását követően visszatért Budapestre, és az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában próbálta megvalósítani egyik szabadalmaztatott találmányát, az ún. plazmalámpát. Az elektrongerjesztéses nátriumplazma-lámpa találmányának elvét még a berlini Siemens cégnél dolgozta ki. Ez arra a felismerésre épült, hogy az igen kisnyomású gázokban elérhető a kellő elektronkoncentráció: "…ha egy oxidkatód kisnyomású gáztérben vagy gőztérben működik, akkor a katódtérbe ionok hatolnak be és semlegesítik a katód tértöltését, ezáltal megnövekszik az emittált elektronok száma, és tág határok között változhat a plazmában". Vagyis a plazmalámpa gyakorlati megvalósításával hálózatra kapcsolható, nagyon energiatakarékos világítóeszközt lehetett volna előállítani. A kísérleteiben rendkívül hasznos segítőtársnak bizonyuló Budincsevits Andorral újabb és újabb konstrukciós javítások révén elérték, hogy a plazmalámpa élettartama már a több száz órát is meghaladta. Az Egyesült Izzó azonban elzárkózott a további fejlesztés és sorozatgyártás elől. Gábor Dénes 1937-ben átköltözik Angliába és egészen 1948-ig a brit Thomson-Houston elektronikai cég kísérleti laboratóriumában dolgozott. Itt elsősorban elektronoptikával foglalkozott, azon belül is az elektronmikroszkóp tökéletesítésével. Állandó gondot jelentett ugyanis a lencsék gömb alakjából eredő, szférikus aberráció néven ismert leképezési torzulás, amely úgy jön létre, hogy a lencsére beeső párhuzamos fénysugarak a peremen jobban megtörnek, mint az optikai tengely közelében, emiatt a fókuszálás nem egy helyen jön létre és a kép egy kicsit mindig életlen marad. Gábor Dénest végül is ezek a kutatásai vezették el a legjelentősebb tudományos eredményét adó felismeréshez, a holográfia elvéhez. Úgy gondolta, tökéletesíthető a kép, ha a benne rejlő összes információ megőrzésére törekszünk. Ehhez azonban nem elegendő a leképezendő tárgyról visszaverődő elektromágneses hullám intenzitását rögzíteni, ahogy azt a fényérzékeny filmre vagy papírra szokták, hanem szükség van a fényhullám fázisának és amplitúdójának a detektálására is. A tárgy térbeli elhelyezkedésekor ez utóbbi két paraméter hordozza az információt, így ezekkel együtt kialakítható a teljes térbeli kép. Gábor Dénes szóalkotásával: a holográf (görögül holos = teljes, grafo = kép). Kísérletei során a tárgyra vetülő megvilágító fényt egy félig áteresztő tükörrel kettéválasztotta, és az egyik nyalábot magára a tárgyra, a másikat közvetlenül a képet rögzítő lemezre irányította. Ez utóbbi nyaláb referenciahullámként szolgált, amely a tárgyról visszaverődő és ugyancsak a lemezre vetülő szórt hullámokkal keveredett.

Forrás: mek.niif.hu/