A család eredetileg a burgerlandi Rohoncról származik, de Bárány Róbert már Bécsben született 1876. április 22-én, osztrák állampolgárként (noha apja csak egy évvel később kapta meg az osztrák állampolgárságot, de édesanyja az ő születésekor már osztrák állampolgár volt). Bárány Róbertet a külföldi szakirodalom osztráknak tekinti, de magyar származása kétségtelen.
Elemi és középiskoláit Bécsben járta ki, az érettségit is itt tette le kiváló eredménnyel. Az orvosegyetemet is Bécsben végezte el, 1900-ban doktorált. Szigorló orvosként a tüdő idegi ellátásával foglalkozott. Érdeklődése kezdetben szerteágazó volt. Politzer Ádám klinikáján kezdett dolgozni, majd ugyanitt magántanár lett. Eredetileg belgyógyászati és pszichiáteri ismereteket szerzett, klinikai, majd hadikórházi orvosként orr-fül-gégészettel foglalkozott, de tanulmányozta a lőtt fejsebek gyors ellátásának kérdéseit is. Jelentősnek mondható az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására kidolgozott műtéti eljárása. 1906-ban ismerte fel, hogy a fülészeti gyógyítások során alkalmazott fülöblítésnél az öblítővíz hőmérsékletétől függ, hogy létrejön-e szédülés és milyen irányú az azt kísérő szemmozgás. Kóros körülmények között ez az ún. Bárány-féle kalorikus reakció hiányzik. Ezzel - a belső fülben elhelyezkedő és a test egyensúlyának fenntartásában nélkülözhetetlen szerepet betöltő vesztibuláris apparátus (egyensúlyozó szerv) működésére vonatkozó igen jelentős megfigyelésen túl - egyben fontos diagnosztizáló módszerhez is jutott az orvostudomány.
Jelentős felfedezései között tartják számon a szintén róla elnevezett Bárány-féle „félremutatási” kísérletet. E tünet a belső fül, illetve a félkörös ívjáratok megbetegedésekor vagy ingerlésekor észlelhető. Lényege: a beteg az orvos kinyújtott karjának mutatóujjához emeli saját jobb, majd bal mutatóujját, és ha a mozdulatot nem tudja becsukott szemmel megismételni (vízszintes vagy függőleges irányban eltér az iránytól, vagyis "félremutat"), akkor a kisagyban levő valamely megbetegedésre lehet következtetni.
Az első világháborúban katonaorvosként dolgozott Przemysl várában, ahol orosz hadifogságba esett. Az 1914. évi Nobel-díjat fogsága idején ítélték oda neki a vesztibuláris apparátus élet- és kórtanára vonatkozó kutatásaiért. A Nobel Bizottság közbenjárására az orosz hadvezetés engedélyezte, hogy Svédországba mehessen.
1917-ben a svédek meghívták az uppsalai egyetem újonnan, számára létrehozott fülészeti klinikájára. Bárány Róbert elfogadta a meghívást és áttelepült Svédországba, mivel a Nobel-díjjal együtt járt a svéd állampolgárság is. 1926-tól az uppsalai egyetemen töltötte be a fülészeti klinika igazgatói állását, haláláig.
1936. április 8-án halt meg agyvérzésben. 60 éves volt. Stockholmban temették el, mivel Uppsalában nem volt zsidó temető.
Forrás: mek.niif.hu
Elemi és középiskoláit Bécsben járta ki, az érettségit is itt tette le kiváló eredménnyel. Az orvosegyetemet is Bécsben végezte el, 1900-ban doktorált. Szigorló orvosként a tüdő idegi ellátásával foglalkozott. Érdeklődése kezdetben szerteágazó volt. Politzer Ádám klinikáján kezdett dolgozni, majd ugyanitt magántanár lett. Eredetileg belgyógyászati és pszichiáteri ismereteket szerzett, klinikai, majd hadikórházi orvosként orr-fül-gégészettel foglalkozott, de tanulmányozta a lőtt fejsebek gyors ellátásának kérdéseit is. Jelentősnek mondható az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására kidolgozott műtéti eljárása. 1906-ban ismerte fel, hogy a fülészeti gyógyítások során alkalmazott fülöblítésnél az öblítővíz hőmérsékletétől függ, hogy létrejön-e szédülés és milyen irányú az azt kísérő szemmozgás. Kóros körülmények között ez az ún. Bárány-féle kalorikus reakció hiányzik. Ezzel - a belső fülben elhelyezkedő és a test egyensúlyának fenntartásában nélkülözhetetlen szerepet betöltő vesztibuláris apparátus (egyensúlyozó szerv) működésére vonatkozó igen jelentős megfigyelésen túl - egyben fontos diagnosztizáló módszerhez is jutott az orvostudomány.
Jelentős felfedezései között tartják számon a szintén róla elnevezett Bárány-féle „félremutatási” kísérletet. E tünet a belső fül, illetve a félkörös ívjáratok megbetegedésekor vagy ingerlésekor észlelhető. Lényege: a beteg az orvos kinyújtott karjának mutatóujjához emeli saját jobb, majd bal mutatóujját, és ha a mozdulatot nem tudja becsukott szemmel megismételni (vízszintes vagy függőleges irányban eltér az iránytól, vagyis "félremutat"), akkor a kisagyban levő valamely megbetegedésre lehet következtetni.
Az első világháborúban katonaorvosként dolgozott Przemysl várában, ahol orosz hadifogságba esett. Az 1914. évi Nobel-díjat fogsága idején ítélték oda neki a vesztibuláris apparátus élet- és kórtanára vonatkozó kutatásaiért. A Nobel Bizottság közbenjárására az orosz hadvezetés engedélyezte, hogy Svédországba mehessen.
1917-ben a svédek meghívták az uppsalai egyetem újonnan, számára létrehozott fülészeti klinikájára. Bárány Róbert elfogadta a meghívást és áttelepült Svédországba, mivel a Nobel-díjjal együtt járt a svéd állampolgárság is. 1926-tól az uppsalai egyetemen töltötte be a fülészeti klinika igazgatói állását, haláláig.
1936. április 8-án halt meg agyvérzésben. 60 éves volt. Stockholmban temették el, mivel Uppsalában nem volt zsidó temető.
Forrás: mek.niif.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése